Adni mindig lehet

Adni mindig lehet

 

Ült az ember, nézte az eget
A hatalmas kékellő teret
Figyelte, hogy mit tehet
Az égtől el, mit vehet?
 
De nem volt ott semmi
Nem volt mit elvenni.
 
Ha kiszúrod szemét a vaknak
Ha elnémítod szavát a halnak
Ha elgáncsolod a bénát
Ha elvágod holton a vénát
 
Mire mész?
 
S az ember kigondolt valamit
Csak egy igazán parányit
Szívét, s lelkét odaadta
És most fel, az égre rakta.
 
S ült a bölcs, nézte az eget
Nézte, még mit tehet
Tudta, adni mindig lehet
Istennek egy keveset…
 

Nagy Jucus
2005. május 23.