Álom

Álom
 
Ma éjjel egy furcsa másvilágon
Álomképed röppen elém
Arctalan arcod nem mutatott,
Mégis tudtam: te vagy ki jössz felém
 
„Drága Mester!” – suttogom
s két kezem tétován nyúl érted
Ölelnélek, de mégsem teszem
Csak messziről csodálom fényed.
 
Lényed oly hű valóság
S fényed oly hatalmas erő
Hogy előtted térdre kell hulljak
Mert felismerem: te vagy a Teremtő.
 
Hozzám hajolsz, rám nevetsz
És felemeled gyenge árnyam
Hófehér toll hull a mélybe
Hátamon már égi szárnyam
 
S a következő pillanatban
Álmom zuhanva véget ér
Ébren ülök ágyamon
S kezemben a toll - hófehér
 
Valóság a hófehér toll
És valóság most minden álom
Te IGAZI vagy, és én is VAGYOK
Ezt fényeden át tisztán látom.
 
Ébren vagyok, de azt álmodom,
Hogy égi szárnyam átölel
Nem valóság, de az álom
Hozzád mindig felemel.
 
Tudatomban hordozlak már
S életre kelsz, ha úgy akarom
Álomléted bennem valósággá ébred
Ha megragadlak, elragadsz tudom.
 
Nagy Jucus
Budapest, 2005. augusztus 2.