Az ég köpenye

Az ég köpenye
 
Tengerkék óceán,
a habja hófehér,
a láthatárnál amott,
az ég is beleér.
 
Belemártja kéklő karját
a hűsítő habokba,
köpenyén a csillaglények
tündökölnek ragyogva.
 
Átöleli lágyan az óceán angyalát,
ráadja a köpenyét, mint egy puha pongyolát.
 
Kinyílik a tenger szeme, s felnéz az égre
tudja, hogy ki öleli, az ő Égi testvére.
 
Hullámai felnyúlnak és visszaölelik az eget
a cseppek között felragyog a Teremtő Szeretet.
 
Testvérét látja minden kis csillaglényben,
s az Ég is így néz a cseppekre a fényben.
 
Felismerik egymást, ahogy nekünk embereknek kell,
hogy egy a tenger az éggel
s mi Egyek vagyunk a Mindenséggel.
 
Figyelj, s érzed, hogy Téged is átölel ma még
ahogy rád teríti csillagköpenyét az ég.
 
 
Nagy Jucus
Budapest, 2004. július 28.