A csoda

A csoda
 
Az templom oltára körül arany csillámot szórtak
Tudod, amit csak Ők – az angyalok – szoktak
 
Állok, s arra várok: mi az, mit látok?
Tán a mennyországban járok?
 
-„Csoda történt! Csoda történt!”- suttogják a népek
Oda sereglettek gazdagok és szegények.
 
S láttam, hogy az érték - ahogy eddig mérték
elvesztette anyagi létét.
 
- „Mily szép! Mily ragyogó!”- kiabálták többek
És az angyali lények csak jöttek - csak jöttek.
 
S kérték, adjanak jóságot, bőséget - és hitet.
Én eltűnődtem: „Hitet – a hívőnek?!”
 
Megérinti vállát a gazdag a szegénynek
- „Látod Te is barátom?”- s alig hisz a szemének
Angyali varázslat köti össze lelküket
s egy pillanatra levetkőzik anyagi testüket.
 
Nem számít, hogy honnan, s miért jöttél
Ma itt egy örök létű szerződést kötöttél,
Isteni lényed, Istent látta benne,
Mintha csak egy testetek lenne.
 
Mi ez hát, ha nem csoda?!
Ki nem látja, oly ostoba!
 
Ha csodát látsz, eggyé válik minden lény, ki látja
Nem számít a pénz, a rang – a csodának nincs ára.
 
A csoda nem az angyali sereg léte
Hanem az emberek egységének fénye!
Lásd meg e fényt most a szememben
S visszatükrözöm életed – az életemben.
 
Nagy Jucus
2003. augusztus 18.