Ébredés

Ébredés
 
Hajnalodik. Csönd van. Az égre kúszik lassan a Nap
A létezés ma újra száz csodát tartogat.
 
Rózsaszín ruháját a Nap, lassan szikrázó aranyra váltja
Gyönyörű fényét e reggelen szívem varázslatként látja.
 
A fűszálakon harmatcseppek, mint megannyi apró tükör
Mit sok-sok darabra tört a hajnal - úgy tündököl.
 
Bimbóját bontogatja óvatosan egy parányi kis virág
Szirmai közt elrejtve feltárul egy új világ.
 
Egy méhecskét rejt kelyhe és őrzi oly szeretettel belsejében
Mint ahogy kincseivel teszi a gyermek, csöppnyi tenyerében.
 
Nézd csak amott, milyen szép az az apró kis bogár
Ahogy hátára leheli csókját az első napsugár.
 
Az égbolt tengerén, felhők úsznak, mint hatalmas, hófehér habok
Miket madártejben ettél egyszer – éppen olyanok.
 
Dallal köszönt most egy rigó, majd felröppen az égbe
Bele a semmibe, mégis bele a létbe.
 
Figyeld milyen boldog, csak attól, hogy él
Madárhangján dallamosan sok csodáról zenél.
 
Érezd most a fákat, halld a madarak dalát
Ha jól figyelsz mindig ott lesz - veled ez a sok barát.
 
Minden reggel integetve köszönnek a fák neked,
Örülnek, hogy arra jársz, hát tedd meg – hogy észreveszed.
 
Hunyd le szemed, szíved legyen nyitott minden reggel
S ha feltárul előtted is e mesevilág – fogadd szeretettel.
 
Nagy Jucus
Budapest, 2001. augusztus 4.