Téli nyár

Téli nyár
 
Nézek ki az ablakon
homlokom a hideg üveghez ér
a szívemben nyár van,
de az üvegen túl tél.
 
Az emberek rohannak
de nekem megáll az idő
innen fentről nézve
a szépség felemelő
 
Látod –e a téli fákon
azt a csillogó zúzmarát
mit égi lények terítettek
mint Isten fehér bársonyát?
 
Látod –e ha ablakodra
égi kéz fest jégvirágot
meglátod –e szirmai közt
a kitáruló nagyvilágot?
 
Te esőt látsz, hideget
és mindenütt sarat,
én az eget látom
és ott fönn – az égi madarat.
 
Legyintve az mondod:
„de hisz rossz kint az idő!”
de érted –e, hogy mit Te látsz
az számomra nem létező?
 
Azt hiszed, hogy jól látod
de a sötét világ elragad
lámpát gyújtasz, de mit ér
ha a szemed csukva marad?
 
Ha nem tudod csodálni
a szívedben szárnyaló égi madarat
sosem látod azt a csodát,
amit ma én: a TÉLI NYARAT.
 
Nagy Jucus
Budapest, 2004. június 13.